YT Organic - шаблон joomla Окна

Azokban az időkben ha valaki ezt látja kívülállóként egészen biztos megjegyezte volna, hogy élsportolókat farag Pali bácsi a gyermekeiből. Pedig elmondhatjuk a nővéremmel, hogy nem voltunk ilyesféle nyomás alatt. Sőt.. Visszaemlékezve a gyerekkorra:  visszaköszönnek azok a történetek amiket a Verseghy-s diákok emlegetnek a mai napig. Például az elképesztő mennyiségű élelmiszer amit Apu hazahordott. Nálam az "egyél kolbászt fiam" intelem gyakorlati kereteket öltött a reggel 6-kor a piacon elfogyasztott kb. 30cm hosszú sültkolbásszal. Iskola előtt ott kezdtünk és még a suliba is csomagolt nekem egy tisztességes adagot. Emlékszem ahogy odaállt a kis ablakhoz már hozták is neki a legszebb szálakat. Törzsvendég volt mindenki ismerte és persze mindig elsütött egy két vicces mondatot a sorban állok nagy örömére. Egyszer egy hölgy szolgált ki minket aki talán először állt ott munkába. Megkérdezte fele kolbász fele hurka? Erre Apu ezt felelte: "Engem rizzsel ne tessék tömni csak húst kérünk." A kajálás nálunk alaptétel volt. Később amikor válogatott lettem sem ettem szerintem annyit mint akkoriban. Hiába a jó alapokat le kell rakni. Apai nagymamám mondogatta mindig: "Egyél kisfiam nem szép a sovány ember." (nem voltunk azok) Valószínű innen eredt az  étkezési kultúránk. A II. világháború viharában menekelű család bizony sokszor étlen szomjan taposta a poros felvidéki utakat Brünn irányába. Nagy értéke volt minden elfogyasztható élelemnek. Sokszor emlegette Apu ezeket az időket. A szétbombázott oszlopban felborult szekeret a szétszóródott megszáradt kenyerekkel az úton. Megcsillant a könny a szemeiben amikor felelevenítette ahogy kapkodták fel az út mellől mint valami isten ajándékát. Persze terített asztalnál nehéz azonosulni ezzel gyermekként úgy, hogy az asztalon lévő ételtől nem láttuk egymást. A róla készülő dokumentumfilm okán forgatott interjúkban  (amit a volt TF-es csoporttársaival készítettünk) is a híres étvágya volt ami elsőként felelevenítésre került. Már akkor sem értették, hogy a csudában nem hízik meg ennyi evéstől? Sokszor mondogatták neki: "Jó a porlasztód Palikám!" Főiskolás korában előszeretettel választott "alultáplált" vékonyka főiskolás lányokat asztalpartnernek az étkezőben. A madárétkű fiatal lányok csak csipegettek Ő pedig módszeresen eltakarított mindent utánuk. A legendás kollégiumi szilvásgombócos sztorija a mai napig él. Az 50-es évek szilvásgombóca inkább hasonlított egy súlygolyóra mint sem egy prézlivel borított golyócskára. Valamelyik vicces kedvében lévő csoporttársa bedobta, hogy  a vacsoránál minden egyes kézenállásban elfogyasztott gombóc után három extra üti a markát. Gondoljatok bele: anti-gravitációs perisztaltikus nyelőreflex..azaz kapsz hármat ha felnyelsz egyet. Apu kilenc darabot teleportált fel a gyomrába ezzel kishíján elnyerte a fél évfolyam vacsoráját. Úgy tudott enni, hogy a rossz étvágyú diákok is kedvet kaptak a Verseghy-s éveiben amikor látták őt fogyasztani. Előszeretettel vonta be a tanítványokat is egy kollektív lakomára. Valamikor a 70-es évek végén az édesanyját megállította a színházban egy hölgy amikor megtudta, hogy a híres testnevelő tanár rokona. Ennyit mondott: "Nagyon hálás vagyok, hogy megtanította enni a fiam akinek soha nem volt étvágya előtte." Sokak emlékezeteiben a mai napig él a kép ahogy az órák szüneteiben a "kis" táskájából elővarázsolt  otthonról hozott friss házi kenyeret, húskészítményeket, és az elmaradhatatlan savanyúságot egymás után kipakolva a diáksereget maga köré gyűjtve osztozik a jóban. Egészen egyedülálló és különleges színfoltja volt az évvégi ballagásoknak amikor a végzős diákok virág helyett ízlésesen becsomagolt rúd szalámikkal, kolbászokkal búcsúztak el tőle. 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés