Pali bácsit soha nem hallottuk étvágytalanságra panaszkodni. Egyik késő délelőtti tornaórán bizonyára messzellete az ebédet, ezért sorakozáskor így szólt:
- Kérek egy lúdtalpast ! - ez volt nála a tornából felmentettek becézett formája.
- Na, fiam itt van pénz, légy szíves ugorj át a Hatvanasba, hozzál nekem negyed kiló kenyeret meg tíz deka füstölt tarját !
Lúdtalpasunk örült a váratlan kirándulásnak (bár akkor még nem volt erődítmény az iskola, a kapun nap közben is bármikor ki-be lehetett járni). Visszaérkezéskor jelentkezett:
- Tanár úr, nem volt füstölt tarja !
- És mit hoztál ?
- Hát tarját, tessék itt a visszajáró.
Pali bácsi kibontotta a papírt és nézte a szép tenyérnyi, tepsibe kívánkozó nyers hússzeletet, majd rezignáltan megszólalt:
- Mi vagyok én fiam, oroszlán?
Hozzászólások
- Képzeljétek, lebontották a kolbászost! (A volt 39-est).
- Esvánkám, hozzál egy rúd Pick szalámit, egy vekni kenyeret, fél kiló citromot, és a maradékból annyi doboz szőlőcukrot, amennyit lehet. Így is tettem. (1968-ban történt.)
Megérkezésem után mindennel pontosan elszámoltam.
A tornász edzés után az irodájához hívott bennünket. Mindenkinek a kezébe adott egy nagy karéj kenyeret, egy darab téliszalámit, egy cikk citromot és néhány darab szőlőcukrot.