YT Organic - шаблон joomla Окна

Életrajz

Bíber Pál elsőáldozókéntBíber Pál 1930. november 26-án született Jászjákóhalmán, Id. Bíber Pál földműves, kisbirtokos első gyermekeként. Édesanyja Terjéki Mária, aki háztartásbeliként segíti a fiatal család életét. A kis Palika aki 5kg-al látta meg a napvilágot, az édesanya elmondása szerint már 1 hónaposan a kád szélébe kapaszkodva, tartva magát szemlélte a körülötte zajló fejleményeket. Négy évvel később megszületett József öccse, akivel felhőtlen, boldog gyermekkort éltek meg. Palika már kisgyermekkorában kitűnt társai közül mozgáskézségével és korához képest kiemelkedő fizikai erejével. A falu alvégében, a portájukon rendszeresek voltak a focimeccsek, a dobó próbák és a birkózó versenyek, illetve egy kezdetleges magasugró helyet is felállítottak a homokban. Az elemi iskolát Jászjákóhalmán végezte el, majd a jászberényi Lehel Vezér 8 osztályos Gimnáziumban folytatta tanulmányait. 

A 40-es évek elején azonban a világháború szele elérte a Bíber családot is. Id. Bíber Pált besorozták és kivezényelték a Don-kanyarba frontszolgálatra, ahol bognárként a kiszolgáló században végzett segédmunkát. Az 1942-es fordulópont után, az orosz front érkezésekor a család úgy döntött, hogy elhagyja szeretett otthonát és elindul a családfő megkeresésére, aki visszavonulóban volt az I. magyar hadsereg kötelékében. 1944 októberében a Felvidéken, a garamvölgyi Ipoly völgyén át haladva végül november 14-én érkeztek meg Losoncra. Innen a Kárpátokon átkelve elérték egészen Brünn városát, ahol már az időközben áthaladt orosz front miatt nem volt hova menekülni tovább. Így 1945 márciusában visszatértek előbb Zsigárdra, majd május 30-án egy kicsiny ladikban átkelve Alsóvámosnál a Dunán , a felrobbantott Medve-híd mellett, érkeztek meg Győrbe. Innen egy vonat tetején utazva előbb Pestre jutottak, majd sikeresen haza Jászjákóhalmára. Az édesapa időközben már hazatért a frontról és újra együtt lehetett a család.

Ezen időszak miatt az 1944-45-ös tanévben halasztani kényszerült.1945-től a Lehel Gimnáziumban továbbfejleszti a sport iránti érdeklődését. Testnevelője, Szántai Öcsi bácsi teljes támogatását élvezi, keményen dolgoznak, ami rövidesen egyre kiemelkedőbb eredményeket hoz, főként atlétikában. Az atlétika mellett jó labdaérzékéről és mérhetetlenül nagy rúgó erejéről is tanubizonyságot tesz a jászberényi futball csapatban. Az első komolyabb eredményét 1949-ben Szolnokon szerzi, az 5 város atlétikai viadalán, ahol kiemelkedő teljesítményt nyújtva, abszolút győztesként a vándorserleget is megkapja. Az érettségi után főként a testnevelője tanácsára a Testnevelési Főiskolára jelentkezik Budapestre, ahol tárt karokkal várja a korszak két kiváló szakembere, Dr. Bácsalmási Péter és Koltai Jenő. A TF-re kerülve még Csanádi Árpád, az akkori futball szövetségi kapitány is kiszemeli magának a jó mozgású és jó fizikai képeségekkel rendelkező fiatal Bíber Pált. Koltai Jenőék viszont nem adják és a lehető legnagyobb alapossággal kezdik meg tehetsége csiszolását. A főiskolán sokoldalú képzést kap. Az atlétika mellett tornából is jeleskedik. A harmadik évfolyamban már tízpróbában magyar válogatott és komoly kihívója a korszak akkori tízpróba "császárának", Kertész Tibornak.

Testnevelési Főiskola. Az évfolyamtársakkal 1953-ban.Bíber Pál magasugrása bukó-guruló technikával. 1954

A sors keserű fintora, hogy élete csúcsformájában, az 1954-es Főiskolai Világbajnokság előtt a tatai edzőtáborban, magasugrás közben bokaszalag szakadást szenved és bár szakadt szalagokkal is versenyezni akar, Bácsalmási Péter ezt megtiltja neki. Még ebben az évben tanári diplomát szerez a Főiskolán, majd központilag Szolnokra a Verseghy Ferenc Gimnáziumba helyezik. 

Verseghy Ferenc Gimnázium a 60-as években.

A Verseghy a lehető legjobb választás volt számára. Későbbi jegyzeteiben ő maga is elismeri, hogy itt sajátította el igazán a szakmát. A fiatal, ambíciózus tanár azonnal beleveti magát a sportéletbe és a sportesemények szervezésébe. Ezek főként a tömegsport foglalkozásokban teljesednek ki. Céljaként és küldetéseként tűzi ki a széles körű testedzési lehetőségek biztosítását az iskola tanulóinak, melynek köszönhetően a testnevelési órákon részt vevő tanulók 91%-a sajátítja el a mell- és gyorsúszást.

 Tanári csoportkép. 1954-55-ös tanév.

1955-ben megszületik első gyermeke, Zsuzsanna.

A lelkiismeretes és magas szinten elvégzett szakmai munka hatására sorban jönnek a komolyabb eredmények. 1958-ban a Verseghy torna csapata megyei bajnok lesz, majd ugyanez a csapat a országos megmérettetésen 24 csapatból az előkelő 10. helyen végez. A tornán kívül jól szerepelnek az atléták, a kosarasok és a kézilabdacsapat. Súlyemelésben Czakó István Ifjúsági Országos Bajnokságot nyer, de az úszók és a vízilabdázók is kiemelkedő teljesítményt nyújtanak az országos versenyeken. 1961-ben már 236 diák jelentkezik a sportkörbe, ebből 140 versenyzőt készít fel és közvetít a társadalmi sportegyesületekhez. Ezek a számok önmagukért beszélnek és mutatnak rá a szakmai erőfeszítésre, aminek az is bizonyítéka, hogy ekkorra már az összes tanuló megtanul úszni, ami abban az időben igen nagy szó. Szintén ebben az évben létrehozza az első szolnoki jégpályát, mely kellemes szórakozást nyújt a város sportszerető embereinek. Itt szervezi az első gyorskorcsolya versenyt is. Az újonnan MTE cselgáncs szakosztály az 1960-as években.létrehozott MTE cselgáncs szakosztálynak és sokoldalú alapítójának köszönhetően egyre több fiatal sajátítja el eme férfias és egyre népszerűbb sportágat is. Pali bácsi nagy hangsúlyt fektet a fegyelmezett, reprezentatív magatartásforma csiszolására is. Az akkori, május 1-i sportköri felvonuláson 20 sportkörből a Verseghy-s csapatot választják ki győztesnek a rendezett és jól koreografált megjelenésnek köszönhetően. 1963-ban a Verseghy Gimnázium már a szolnoki élsport utánpótlásának fő bázisát képezi a több mint 160 versenyszerűen sportoló diákjával! Sajnos egy akkori rendelet értelmében ezen diákok, akik külső sportegyesületeknél igazolt státuszban vannak, nem képviselhetik az iskola színeit a középiskolásSakk megyei bajnok csapata, és Bíber tanár úr. 1963 Csoportos gimnasztika Bíber Pál vezetésével az 1960-as évek elején. versenyeken. Ennek ellenére Pali bácsi továbbra is a magasabb szintű prioritást és a minőséget tartja szem előtt azzal, hogy célzott szakmai stábokhoz irányítja tanítványait! Ezen hátrányos rendelet ellenére is a Verseghy az országos diáksport élvonalában halad. Labdajátékokba, a szövetségek által szervezett versenyekbe kapcsolódnak be, a fiú torna csapat pedig újfent megyei bajnokságot nyer. Egyre jobb eredményeket szállítanak a sakkozók is, előbb a Megyei Bajnokságot, majd az Országos Vidék Bajnokságot is megnyerik. Ezt követően a csapat az országos döntőn Győrben, ahol első osztályú és mesterjelöltekkel megerősített iskolák csapataival mérkőznek meg, az igen értékes 4. helyen végez. A Verseghy-ben eltöltött több mint egy évtizedes áldozatos munkája 1966-ra csúcsosodott ki, hiszen ekkora már 170-nél is több igazolt sportolója volt az iskolának, ami a város sportjának aranytartalékát képezte. Ebben az időben több sportaktivista is Pali bácsi mellé kerül, többek között Deme Zoltán, aki a serdülő kosarasokat irányítja és Tar György, aki a röplabdázók edzéseit vezeti.

Május 1. tornabemutató mozgó platós teherautón, a Vörös Meteor tornászaival. Középen edzőjük: Bíber Pál testnevelő tanár 1962 május 1.
Útjára indítja a szolnok megyei jégkorongsportot az első házi bajnoksággal, amely kezdeményezés országos, sőt országon kívüli hírre tesz szert. Több médium, mint a Népsport és a Kossuth Rádió is elismerően nyilatkozik. "Öröm volt nézni azt a lelkesedést, mellyel testnevelő tanáruk irányításával a fiatalok a jégkorongozás különböző alapelemeit igyekeztek elsajátítani" írta az országos Képes Sport. Közben dübörög a cselgáncs, hiszen Bogdándy György IV/C osztályos tanuló abszolút Magyar Bajnok lesz, mellyel a Verseghy Gimnázium sporttörténelmet ír. Ezekben az években egyre népszerűbbé vált az Országos Sportnapok (OSN) rendezvény, ahol Pali bácsi főszervezőként, a saját maga által koreografált sport- és tornabemutatókkal szórakoztatta a közönséget. Az akkori jegyzeteiben, mintegy vizionalizálva a jövőképet, már figyelmeztet minket a technológia fejlődésével járó elkényelmesedésre: "Korunk emberében természetes, szükségszerű biológiai és kultúrigényként jelentkezik a testnevelés, a sport. Szociális jelentősége a mechanizálódással egyenes arányban nő, hiszen az ember munkáját gépek, gépsorok váltják fel.

A civilizáció térhódításával, a technikai tökéletesedéssel mind kevésbé kényszerülünk olyan erőkifejtésre, mely szervi egyensúlyunk, egészségünk, életerőnk megőrzése érdekében feltétlenül szükséges. A fizikai funkciók gyakorlása ilyen körülmények között aligha képzelhető el más alkalmatosság nélkül, mint a sport." (Bíber Pál 1966.)
A diákok bevonásával atlétikai ügyességi számokhoz szükséges sportlétesítményt hoz létre az iskola udvarán. A 60-as évek végére, a hangsúlyos sportágak mellett már a cselgáncs is a komolyan jegyzett sportágak közé tartozik. Az 1967-ben, Szolnokon rendezett területi döntőn már több komoly múlttal rendelkező vidéki egyesületet előznek meg. 1970-ben csúcspontjára ér a szolnoki cselgáncs sport. Megalakítja az ország első középiskolai cselgáncs szakosztályát és a Verseghy Gimnázium rendezheti meg a Középiskolai Országos Bajnokságot. Pali bácsi vezetésével a gimnázium cselgáncsozói tarolnak a versenyen. Hatalmas előnnyel nyerték meg az összesített pontversenyt, amivel kiérdemelték a Magyar Cselgáncs Szövetség által felajánlott serleget.

A győztes csapat és a siker kovácsa Bíber Pál. 1970

A 70-es évek elején az időjárásnak köszönhetően újra megrendezésre kerülhetett a jégkorong illetve a gyorskorcsolya bajnokság, mely kiemelt sporteseménynek számított a városban és mindig nagy tömegeket vonzott. 1977.09.28 adjunktusi kinevezés 
1973-ban megszületett második gyermeke, Erika.
1974-ben összetett, de főleg szakmai szempontok miatt, a szolnoki Kilián György Repülő Műszaki Főiskolán folytatja munkáját. Ezzel egy több mint 20 éves korszakot zárt le, amely nagy mértékben hozzájárult a Verseghy Gimnázium arculátának kialakításához. A Főiskolán sok, a szolnoki sportéletből ismerős kollégával dolgozhatott együtt. 1975-től a Főiskola Testnevelési Tanszékén kilenc évig tudományos kutatást vezet és a segédedzői továbbképzést irányítja. Munkáját adjunktusi kinevezéssel ismerte el a főiskola.
1976-ban megszületik Zsolt fia.

Nagy hasznát veszi a későbbiekben a testnevelés és edzéselméletnek, valamint a határtudományok (orvos, fizika, mechanika, lélektan) állandó tanulmányozásának. Kiemelt szerepet játszik a gyakorlati teendőkkel való élő kapcsolat és saját egészségszintjének a megtartása. Ennek köszönhetően újra elkezdi a versenyszerű atlétizálást immár szenior szinten.Szenior megyei verseny az MTE pályán. Bíber Pál súlylökés I. hely. 

Az atlétika mellett az önvédelmi sportágakat tanulmányozza. Ekkor ismerkedik meg az aikido-val, amely későbbi1986 Pelikán hotel Aikido bemutató. Bíber Pál a negyedik dan-hoz járó fekete Hakamában. életére és életvitelére is nagy hatást gyakorol. Célja a folyamatos tanulás és a tökéletesség keresése. Több önvédelmi sportágat, mint a boxot, a budot és az aikido-t a korábbi cselgáncsos tapasztalataival ötvözve sajátos irányzatot alakít ki, amely a 80-as években nagy népszerűségnek örvend Szolnokon . Önvédelmi oktatást tart a tiszteknek a főiskolán és a rendőrség is felkéri a szolnoki rendőrök oktatására. A 80-as évek elején az elsők között indítja el Magyarországon az aikido sportot a szolnoki Aikido Klub megalapításával. Szó szerint megrohanják a fiatalok, az új generáció, akik szintén azonosulni tudnak vele. A csoport csaknem 100 főből áll, a kicsiktől a nagyokig, a teljes korosztályt lefedve. Megye szerte bemutatókat tart, igyekszik eleget tenni a rengeteg felkérésnek. Ekkor éli második aranykorát egy teljesen más területen.
A 80-as évek végén új kihívásra lel Zsolt fia személyében. Az atlétika, mint alapsportág továbbra is a szívéhez legközelebb álló sporttevékenység, így fiát is ebben a szellemben oktatja a későbbiekben nagy jelentőséggel bíró alapokra. Nagy tapasztalatának köszönhetően gyorsan felfedezi a tehetséget Zsolt fiában, akit a személyes meglátásai alapján a dobószámokra specializál. A közös munka sokkal inkább a szisztematikus szabályokra és az egészség megőrzésére épül, mintsem az eredményorientáltságra. A fokozatosság és szakmai türelem gyorsan meghozza a remélt eredményeket. 1993-ban, alig több mint 2 év munkával a háta mögött Zsolt megszerzi első országos bajnoki címét a Serdülő Magyar Bajnokságon és serdülő válogatott lesz. Csak pár centiméter választja el az akkori serdülő magyar rekordtól. Az edzések mellett Pali bácsi óraadó tanár a Külkereskedelmi Főiskolán, ahol a saját maga által elkészített dobókörben fia edzéseit is irányítja . 1994-ben tovább érik a közös munka gyümölcse, hiszen Zsolt mind fedettpályán, mind pedig szabadtéren Ifjúsági Bajnoki Címet szerez, ezzel pedig a mester valaha volt legsikeresebb tanítványává is válik. Nagyon jól működik a közös apa-fia munka, amit mi sem bizonyít jobban, hogy a következő évben Zsolt 6. helyezést ér el a Junior Európa Bajnokságon. Ezután Pali bácsi minden más tevékenységét befejezi, csak és kizárólag a fia zavartalan felkészülésére és a feltételek biztosítására koncentrál. Ennek az alapos munkának köszönhetően Zsolt fia sokszoros Felnőtt Magyar Bajnok, magyar csúcstartó, és olimpikon lett, feltéve ezzel a koronát erre a páratlan sportedzői, testnevelői pályafutásra; és tökéletes visszaigazolása annak a sportszakmai igényességnek, amit ő képviselt.

Kitüntetései: A Magyar Népköztársasági Sportérdemérem ezüst és bronz fokozata a "Kiváló munkáért" két alkalommal. A Magyar Néphadseregtől hét kitüntetést kapott, illetve a Szolnok Város Pedagógiai Díja kitüntetésben is részesült.

Pali bácsi az életét a sportnak és a sport által közvetített emberi értékek átadásának szentelte egészen 2014. december 7-én bekövetkezett haláláig. Embersége és szakmai alázata messze kiemelte őt a tömegből. Nagyon magas mércét állított fel a szolnoki sportéletben és reménységgel töltötte el, hogy lesz valaki, aki a zászlót tovább vigye. "Meggyőződésem: aki elszakad a gyakorlattól, az képtelen igazolni elméleti tételeinek igazát. Csak a munkában hiszek, semmi másban."